Adventi követség

Túrmezei Erzsébet

Adventi követség

Vasárnap. Adventi, utolsó
Rá gondolok, aki testté lett.
Ura volt térnek, időnek
,s foglya lett az időnek, térnek

Rá gondolok, aki gyalog járt.
Útszéli virágra mosolygott
Bezárva a térbe, időbe,
viselte az emberi sorsot.

Foglya lett a térnek, időnek,
hogy én fogoly, szabad lehessek...
hogy egyszer a téren, időn túl
szabad szívvel hazamehessek.

Megérkezünk. Az útnak vége.
Adventi harangok zenélnek.
Róla, aki ma is bezörget,
az Igéről, aki testté lett.



Gyalog, hajón, vonaton, mindegy,
csak ott menjen mindig a lábam,
mindenütt a lába nyomában.

Adventnek vegefele jarunk .Utunknak egyszer vege lesz....Nem az a lenyeg,hogy mivel utazunk a fontos csak az ,hogy ott menjen mindig a lábam,mindenütt a lába nyomában...hogy egyszer a téren, időn túlszabad szívvel hazamehessek.Nagyon szeretem Túrmezei Erzsébet verseit kulonosen az adventi verseket....Kellemes hetveget es aldott vasarnapot kivanok minden kedves olvasomnak!