Túrmezei Erzsébet:Ádventi éjszaka
Fehér hótakaró,
ezüst fénytakaró,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang,
se zaj, nincsen se seb,se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bűn, se szenny, se sár,
se kín, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár
Hiszen így volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár… elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár
De Valakire vár
A holdfényes határ
S ez az ádventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön!... Ne félj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése