; Kérdez a gyermek

Túrmezei Erzsébet:; Kérdez a gyermek

“Ott fenn lakott a csillagok felett,

de amikor karácsony este lett,

lejött a földre, mint kicsiny gyermek.

És ó, a hidegszívű emberek!

Kis istállóban kellett hálnia.

Szalmán feküdt Ő, az Isten Fia.

Elhagyta érettünk az egeket:

Ugye, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag.

De a kis kedvenc nem várt szavakat,

odaszorítja vállára meleg,kipirult arcát,

s tovább csicsereg:

“Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,

és ott aludt az állatok helyén,

szűk istállóban. Nem is érthetem.

Milyen meleg ágyacskám van nekem,

pedig csak a te kislányod vagyok.

S Ő, Isten Fia, Ő a legnagyobb,

szalmán feküdt, amikor született.

Ugye, apukám, nagyon szereted?

” Kint csillagfényes hideg este… tél

…Bent apja ölén kisleány beszél:

“Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.

Futniuk kellett éjnek éjjelén.

Halálra keresték a katonák.

Menekültek a pusztaságon át.

Milyen keserves útjuk lehetett!

Ugye, apukám, nagyon szereted?”

Az apa leteszi a gyermeket.

“Ugye, szereted? Ugye, szereted?”

Nem bírja már, el kell rohannia

A jászolban fekvő Isten Fia

karácsonyesti képe kergeti.

Feledte és most nem feledheti

Most a szeméből könnyre-könny fakad.

Most vádakat hall, kínzó vádakat.

Elmenekülne még, de nem lehet.

Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér,

mintha körül a hólepett,

fehértetők, utak felett távol zene,

angyalok tiszta hangja zengen

szívet szólongató, szép éneket:

“Szegény lett érted. Ugye, szereted?

Mar irtam hogy nagyon szeretem Turmezei Erzsebet verseit azt hiszem ez a kedvencem “Szegény lett érted. Ugye, szereted?” Tudom te is szereted!!!!!