„Nem mintha… a magunk erejéből volnánk alkalmasak” (2Korinthus 3:5)Volt már olyan, hogy megfigyeltél valakit, aki kutyát sétáltatott pórázon, és a kutya nem akart oda menni, ahová a gazdája? A gazdi folyton a pórázt rángatta, ide-oda vonszolva a kutyát, és ilyeneket mondogatva: „hagyd abba!” és „gyere vissza ide!”. Sokan így élünk. A „törvény pórázán” vagyunk tartva. Az életünk abból áll, hogy „hagyd abba!”, „gyere ide!”, „ne csináld azt!”. Csak éppen a nyelvezet más: „Olvasd a Bibliád!”, „Imádkozz!”, „Járj gyülekezetbe!”, „Fizess tizedet!”, „Tegyél bizonyságot!” Nos, valóban ezeket kellene tennünk, de Istennek nem az volt a terve, hogy ezeket pórázon rángatva tegyük. Micsoda különbség, ha olyan kutyát látsz, akinek a gazdájával szoros kapcsolata van! Az ilyen kutyának nincs szüksége pórázra a sétához. A gazdája csak kimond egy szót, és a kutya reagál. Nem mintha kutyákhoz hasonlítanánk magunkat, nem, hanem a teljesítményen alapuló kereszténységet hasonlítjuk össze a kapcsolaton alapuló keresztény élettel. Nagy a különbség!
Pál azt írja: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” Amikor Isten megváltott, a törvényét a szívedbe és az elmédbe véste (Zsidók 10:16). Ez azt jelenti, hogy Ő belülről akar kapcsolatban lenni veled. Nem kellene, hogy szükséged legyen egy külső szabályrendszerre, hogy „helyes irányban tartson”, mert magadévá tetted Isten Igéjét, és szívből vágysz arra, hogy engedelmeskedj Neki és a tetszésére élj.
....Élhetek szabadon ... Ha mégis porázon vagyok az én hibám ,nem vagyok elég engedelmes...de szeretnék az lenni "Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése