2011. június 19., vasárnap

Az ékes kapu árnyékában


Az ékes kapu árnyékában

Béna lábam magam alá húzva,

Fáradtan ültem az Ékes kapunál,

Reszkető kezem könyörgőn nyújtva

Nap mint nap csak egy pár fillér után.


Keserű falat a kolduskenyér!

Könnyel öntözött, száraz, sós darab.

Társtalan élet, hiányos fedél,

Ahol már csak a fájdalom arat.


Az Ékes árnyékában nincs öröm!

Ott csak jaj van. – Meghúzom magam.

Tépett rongyokba lassan öltözöm;

Minek sietni? Úgyis hasztalan...


Mindig várni, mindig elfogadni;

Koldusbatyuval mért élek? Minek?

Mindig csak kapni, mindig csak koldulni,

Nem adni soha semmit, senkinek...


... Akkor két halász megállt előttem.

Szegények, mint én, s majd oly kopottak.

Tekintetük megállt épp fölöttem:

Vajon ezek nekem mit adhatnak?


S szólt az egyikük: aranyam nincsen,

De amim van, azt mind odaadom.

Názáreti Jézus neve kincsem!

E név neked is erő s hatalom.


Kelj fel és járj! Szegény, beteg lélek,

E hely többé már nem otthonod! –

Béna lábamra ujjongva lépek:

Jézus neve előtt porba hullok!


Csodás öröm lett az osztályrészem.

Fényben élek, a Jézus fényében!

Jó volt sorsom szent kezébe tennem,

És hinni az Ő segítségében

Demeter Gyuláné

(A szolgálat útján c. kötetből)

...verset kerestem a délutáni istentiszteletre és nagy örömömre találtam is a szatmárnémeti baptista gyülekezet honlapján ahol más vasárnapra is találhattok alkalmi verseket köszönet érte a gyülekezetnek és Borzási Sándor testvérnek az Ur áldja meg szolgálatát!

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm Olga,hogy Megosztottad! Áldja meg Urunk Szolgálatodat,és a Testvérek szolgálatát!

    VálaszTörlés