2010. szeptember 1., szerda

Kezdesz szétesni?

„…szembejött vele tíz leprás férfi…” (Lukács 17:12)
Íme öt hasznos tanulság ebből a történetből:
1) Ha úgy érzed, hogy „kezdesz szétesni”, fordulj Jézushoz!
2) „Emeld fel a hangod!” Isten megígéri: „Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jeremiás 29:13).
3) Bármit mond neked – tedd meg! Ne szabj feltételeket Istennek! Jézus azt mondta a tíz leprásnak: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” Ne kérdezz, engedelmeskedj! A hit nem követel magyarázatot.
4) Lépd meg a hit lépését! Lukács azt írja: „És amíg mentek, megtisztultak” (Lukács 17:14 NKJ). El kell indulnod, minden lépés egy lépéssel közelebb visz. De semmi sem történik, amíg a hitnek azt az első lépését meg nem teszed.
5) Kezdd el dicsérni Istent! (részlet a Mai igéből).Olvasva a mai tanitást eszembejutott egy régi kedves vers megosztom veletek...

„Akarom, tisztulj meg!”
(Lk 5:12-13)

… Igen, Ő rég akarja tisztulásod.
Akard te is, most már csak rajtad áll!
Ne menj tehát tovább, míg meg nem áldott,
akard! S nem uz többé a rút halál!
Megújult lelked úgy szabadon szárnyal.
Ó, mondd ki hát, míg kér az alkalom,
bünbánó szívvel, igaz akarással:
A k a r o m !

… Szörnyű betegség… Észrevétlen őröl…
Nem fáj, de bensőd halálba halad!
Vedd észre hát az Orvos közeléről
sokáig titkolt poklosságodat;
képmutató lelkednek sok fekélyét,
mely észrevétlen fertőz másokat,
tetted s szavadnak éles ellentétét,
míg testet ölt sok bűnös gondolat.
Egy szót kiálts, ha más ezer letorkol,
míg gyógyulásra hív az alkalom,
hisz Életed függ most egyetlen szótól:
A k a r o m !

Nincs, nincs kivétel senki, senki, hidd el,
ma minden ember – így, vagy úgy – beteg.
Imádkozzunk örök, könyörgő hittel,
imádkozzunk, nyomorgó emberek,
mint akit az idő legjobban sürget,
mint haldokló az életért remeg!
Hozzuk hamar hát haldokló hitünket,
kár minden percért, mely meddőn pereg!
Ne szégyelljünk szívünkből sírni könnyet,
zokogva kérni, bátran, szabadon,
őszintén szóljunk egy szót csak, ne többet:
A k a r o m !

Akarom azt, hogy más legyen a lelkem,
halál helyett én élni akarok,
és akarom, hogy Szentlelked vezessen,
lemosva rólam minden salakot!
S a Te szavadat zengje gyenge lelkem,
örök visszhangként, drága Hatalom,
a Te hiteddel minden alku ellen:
A k a r o m! A k a r o m! A k a r o m!
Balogh Miklós

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése