Megközelíthető vagy? (1)

Ez a tanitás nagyon nekem szólt ...mintha minden,mindenki ellenem lett volna:a munkahely, a munkatársak...
Helyretett a mai ige kellenek az ilyen csiszolások még mindig nagyon érzékeny vagyok,bizonyos dolgokat jobb ha elengedek a fülem mellett...kell a felülről jövő bölcsesség...
Bemásolom a tanitást...talán másnak is szüksége van rá.
„A Lélek gyümölcse pedig: … szívesség, jóság, hűség, szelídség…” (Galata 5:22-23)
Dr. John Maxwell írja: „Előbb vagy utóbb az ember, ha bölcs, rájön, hogy az élet jó és rossz napok, győzelem és vereség, adás és elfogadás keveréke. Megtanulja, hogy nem kifizetődő túl érzékeny lelkűnek lenni, és bizonyos dolgokat el kell engednie a füle mellett. Megtanulja, hogy általában az húzza a rövidebbet, aki kijön a sodrából, hogy időnként mindenkinek lehet rossz napja, és hogy nem kell a másik ember zsémbelését túl komolyan venni. Megtanulja, hogy a kötekedés sodor a legkönnyebben bajba, hogy úgy lehet a leggyorsabban népszerűtlenné válni, ha másokról pletykálunk, hogy a felelősség áthárítása mindig visszaüt, mint a bumeráng, és hogy nem számít, kié az érdem, csak a munka legyen elvégezve. Megtanulja, hogy a többiek legalább annyira ambíciózusak, mint ő, hogy legalább olyan jó eszűek, vagy még okosabbak, és hogy nem az ész, hanem a kemény munka a siker titka. Megtanulja, hogy senki sem juthat el egyedül az első bázisra [baseball], hogy csak együttes erőfeszítéssel lehet a jobb dolgok felé haladni. Röviden: felismeri, hogy a ’boldogulás művészete’ 98%-ban a mások felé tanúsított viselkedésén múlik.”

Na és mi a helyzet veled? Jézus azt mondta: „Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!” (Lukács 8:18). Legutóbb mikor hozott neked valaki olyan hírt, amit nem akartál hallani? Vagy mikor volt olyan, hogy valaki nagyon nem értett veled egyet? Vagy mikor kerültél összeütközésbe valakivel? Ha már rég volt, akkor talán nem vagy eléggé megközelíthető ember. Nem adhatunk másoknak nagyobb ajándékot, mint ha azt éreztetjük, hogy velünk természetesen viselkedhetnek. Csak még egy vers...

FÉNY AZ ÉJSTAKÁBAN Füle Lajos

Idegenül és meg nem értve
maradni hátul,állni félre...
Lenézve vagy tán meg se látva,
JÉZUSRA várni uj csodákra.
Hinni szerényen,hogy tud adni,
kár és szemét közt nem kutatni,
s meggazdagodva megköszönni,
hogy jobb az égi mint a földi,
mit Tőlle vettünk adni,adni,
magunkat folyton megtagadni.
Bolonddá lenni érte bátran
s dicsérni ŐT a pusztaságban.
A büneinket mind letenni,
keresztet hordva énekelni.
Minden gondunkat ŐRÁ VETNI...
Igy kellett volna ŐT követni!

De jajj világgal cimborállunk,
a bünök utján meg-megállunk,
Nem sért kacaj és szó se vádol,
mert nem beszélünk már csodákról.
Kár és szemét közt jár a lábunk,
sok égi kincsre nem találunk.
S hiába gyül a földi kincsünk
ha nincs erőnk,hogy föltekintsünk.
De néha...éjszakánkba fény gyul,
ernyed a test,remeg bénul,
szivünkben felzokog a Lélek
ÉS FELSZAKAD MINDEN ZSILIPJE
A GOLGOTÁN A DRÁGA VÉRNEK...