Az ékes kapu árnyékában
Béna lábam magam alá húzva,
Fáradtan ültem az Ékes kapunál,
Reszkető kezem könyörgőn nyújtva
Nap mint nap csak egy pár fillér után.
Keserű falat a kolduskenyér!
Könnyel öntözött, száraz, sós darab.
Társtalan élet, hiányos fedél,
Ahol már csak a fájdalom arat.
Az Ékes árnyékában nincs öröm!
Ott csak jaj van. – Meghúzom magam.
Tépett rongyokba lassan öltözöm;
Minek sietni? Úgyis hasztalan...
Mindig várni, mindig elfogadni;
Koldusbatyuval mért élek? Minek?
Mindig csak kapni, mindig csak koldulni,
Nem adni soha semmit, senkinek...
... Akkor két halász megállt előttem.
Szegények, mint én, s majd oly kopottak.
Tekintetük megállt épp fölöttem:
Vajon ezek nekem mit adhatnak?
S szólt az egyikük: aranyam nincsen,
De amim van, azt mind odaadom.
Názáreti Jézus neve kincsem!
E név neked is erő s hatalom.
Kelj fel és járj! Szegény, beteg lélek,
E hely többé már nem otthonod! –
Béna lábamra ujjongva lépek:
Jézus neve előtt porba hullok!
Csodás öröm lett az osztályrészem.
Fényben élek, a Jézus fényében!
Jó volt sorsom szent kezébe tennem,
És hinni az Ő segítségében
Demeter Gyuláné
(A szolgálat útján c. kötetből)
...verset kerestem a délutáni istentiszteletre és nagy örömömre találtam is a szatmárnémeti baptista gyülekezet honlapján ahol más vasárnapra is találhattok alkalmi verseket köszönet érte a gyülekezetnek és Borzási Sándor testvérnek az Ur áldja meg szolgálatát!
