VIRÁGVASÁRNAPAkkor… ott is rügyfakadás, bimbót nyitó
virágvasárnap volt!
melyen a két szamarat vezető tanítvány
s a Jézust várók készülődése folyt.
– Olajágak, új s viselt ruhák keverve
díszítették a felvonulás útját,
S minden rendezés nélkül, kéretlenül
üdvre-csodára várók a hozsannát zúgták…
– Nem tudom, közülük tíz, húsz vagy száz-e az,
ki Jézusban a Krisztusra vár.
Vagy csak egy van számítás nélkül?!
A Mester terhét hordozó szamár.
– - – - – -
Ma is virágvasárnap van!
Rügyfakadás, bimbó-hasadás.
Ezenkívül? Ki tudja… Van-e más?
– Akad-e gyér hozsannázók között egyetlen egy
Kiben a számítást megöli a Mester-rajongás?
Akad-e tíz, húsz, vagy száz, ki terhet akar,
a Krisztus terhét vinni?
Akad-e, kit a megújhodás alapjába
pillérnek lehet tenni?
Akad-e csak egyetlen tanítvány
ki nem rántja gyáván félre a Krisztus szamarát?
S mert annyi a gyáva, annyian félnek,
enged-e felszállni… egy halk, erőtlen hozsannát?
Hozsannát: igazi, szívből jövő,
Krisztust köszöntő hozsannát.
– Hozsannázni hivatás. Ez az én hívatásom,
Így vinni a Krisztus terhét.
Ma… most… azoknak, akik még akarnak,
akik még mernek hinni.
Tamáska Gyula
