SOK BOLDOG SZÜLINAPOT KIVÁNUNK DRÁGA KIS UNOKÁNKNAK MÁRKNAK!
MÁRK 2 éves...
Márk a boldog kis fiu... az UR tartsa meg és őrizze életedet,legyél mindig boldog!
MÁRK 2 éves...

2Sámuel 9:1-13
MÉFIBÓSET
És felrémlik a gyermekkori emlék,
riaszt borzongat lázas éjszakán…
Ötéves volt… felkapta őt a dajka,
és futott vele át a palotán,
sikongva, mint ki eszét vesztve száguld,
mert Jezréelben rettentő csatán
elesett Saul, a megszállott király is,
a nagyapa, – és apja: Jonathán.
A dajka fut, reszket már gyenge karja,
és hirtelen: rettentő zuhanás!
Rémült sikoly! Vad fájdalom hasít át
Mindkét lábán, mint a villámcsapás.
Felemelik, mert talpraállni nem tud,
a dajka vonja-rántja őt tovább…
– Árvaság, jajszó, csúfos összeomlás,
és dermedten csüng a két béna láb.
Évek telnek, ő csak tengődik árnyként.
Naponta reszket, teste-lelke fáj.
Mi vár reá, bukott királyi sarjra?
Az országban most Dávid a király!
S hirtelen kemény léptek zaja koppan,
Királyi testőr menten ott terem,
– Uram reád lelt, küldi a parancsot:
színe előtt sürgősen megjelenj!
Véget ér hát a boldogtalan élet?
Saulért most Dávid rajta bosszút áll?
- Asztalomnál lesz naponta étked,
Saul minden birtoka rád visszaszáll!
– Reám, holt ebre? – dadog Méfibóset,
az ámulattól elakad szava.
– Többé ne rettegj. Megterítve vár rád
a királyi kegyelem asztala.
***
(Jaj, hányszor voltam jótettekre béna,
bukott Ádámnak lázadó fia,
de hívat töviskoronás Királyom –
kenyérbe-borba rejtve, látom:
Vár reám a Kegyelem asztala!)
Siklós József
Nem mondott fel nekem...
Az ékes kapu árnyékában
Béna lábam magam alá húzva,
Fáradtan ültem az Ékes kapunál,
Reszkető kezem könyörgőn nyújtva
Nap mint nap csak egy pár fillér után.
Keserű falat a kolduskenyér!
Könnyel öntözött, száraz, sós darab.
Társtalan élet, hiányos fedél,
Ahol már csak a fájdalom arat.
Az Ékes árnyékában nincs öröm!
Ott csak jaj van. – Meghúzom magam.
Tépett rongyokba lassan öltözöm;
Minek sietni? Úgyis hasztalan...
Mindig várni, mindig elfogadni;
Koldusbatyuval mért élek? Minek?
Mindig csak kapni, mindig csak koldulni,
Nem adni soha semmit, senkinek...
... Akkor két halász megállt előttem.
Szegények, mint én, s majd oly kopottak.
Tekintetük megállt épp fölöttem:
Vajon ezek nekem mit adhatnak?
S szólt az egyikük: aranyam nincsen,
De amim van, azt mind odaadom.
Názáreti Jézus neve kincsem!
E név neked is erő s hatalom.
Kelj fel és járj! Szegény, beteg lélek,
E hely többé már nem otthonod! –
Béna lábamra ujjongva lépek:
Jézus neve előtt porba hullok!
Csodás öröm lett az osztályrészem.
Fényben élek, a Jézus fényében!
Jó volt sorsom szent kezébe tennem,
És hinni az Ő segítségében
Demeter Gyuláné
(A szolgálat útján c. kötetből)
...verset kerestem a délutáni istentiszteletre és nagy örömömre találtam is a szatmárnémeti baptista gyülekezet honlapján ahol más vasárnapra is találhattok alkalmi verseket köszönet érte a gyülekezetnek és Borzási Sándor testvérnek az Ur áldja meg szolgálatát!
KÁRMEL HEGYÉN
AZ
LUKÁTSI VILMA
Emlékezzetek!
És mintha cask tegnap történt volna,
Halljátok meg ismét az elhivást!
És dobbanjon rá ismét szivetek,
Ne kivánjatok soha, soha mást!
Akármi lesz…
Az Ur vezet…
Az elhivás nem sima utra szólt.
És nem vert nektek hidat a vizen.
A viz ,viz maradt, az élet élet,
De járni tanitott a tengeren…
A viz felett…
Az Ur vezet…
Szürke, nehéz köd borult reátok,
Sokan inognak,sokan elesnek.
Testvéreim!De ti álljatok meg!
Mert rajta kivül bármit is kerestek
Kudarcba full…
Vezet az
Higyjétek el és ma még erőssebb
Legyen bennetek a drága tudat,
Hogy bármily sötét köd is száll reátok
Egyszer előtör izzó sugárral,
S akit elhivott szent hivással
Boldog lesz ,hogy nem lett hütelen
Mert vezet az
Vezet… szüntelen…
KELLEMES NAPOT ÉS AZ UR ÁLDOTT VEZETÉSÉT KIVÁNOM MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!
TANITVÁNY A KAPUBANKrisztusom, én várom az érkezésed…
A pálma kész, a harsonák is készek.
Virágok nyíltak a szívem tüzétől,
diadalkapum a mennyboltig ér föl
Kőszíveket nagy, boldog alázatban
utad elé, utat készítve raktam;
ujjonganak ha rájuk taposol…
S az én szívemben retteg a pokol.
S mint rossz, csavargó, urát sejtő szolga,
bujdosik az éj céda városokba.
A házunkat ünnepre ékesítve
figyelünk már közelgő lépteidre.
Hírül adtam, ahogyan parancsoltad,
a palotáknak és a rongyosoknak;
mindenki tudja már, hogy érkezel…
A gyermekkar hozsánnát énekel.
Mi meg a város szélére verődve
kezünk emelve kémlelünk a ködbe…
Vak koldusok nagy csöndben hallgatóznak;
ördöngös sír, ostor suhog a rossznak.
Lásd, Zákeus a lomb közt kuporogva
előre néz távol bélpoklosokra,
kik előőrsként útkanyarulatnál
várják – tízen – ha könyörülni tudnál.
Krisztusom, piros ködökbe kiáltok:
jaj, hervadók a kétkedő virágok…
Hullámzik, zúg a nyugtalan tömeg,
ma zöld ágat dob, holnap tán követ.
A vámszedőt a háza lelke hívja:
vén láda otthon nem maradt-e nyitva?
Ha késel, holnap, a bevonulásnál
nem tudjuk, hol van eltemetve Lázár.
Vakok, akik feléd tapogatóznak,
a sír árkába botlanak be holnap.
A menő, rongyos, zúgó tömeget
benyelik újra kunyhók, műhelyek.
Szegénynek, ki szolgád, a karja fárad,
jaj, még elejti fényes harsonádat.
Uram bocsásd meg, sírva kérlek, kérlek…
Mint május-eső a gyenge vetésnek,
mint börtönnyitás elsorvadó rabnak,
mint hűvös patak lázas sivatagnak,
mint kárhozottnak egy csepp égi béke,
mint anyamosoly haldokló szemébe,
úgy kellesz most, úgy kérnek, esdenek, várnak…
Minálunk még nem volt virágvasárnap.
Kezünk remeg és hunynak már a mécsek…
Krisztusom, én várom az érkezésed.
Muraközy Gyula
A vers innen
Nagyon sok, boldog szulinapot ,es nevnapot kivanunk SANDOR fiunknak!